Galamb a rózsák között

Nem régen a Vácrátóti arborétumba jártunk, és ott láttam egy könyvet aminek a címe Kenyér és bor belelapoztam, mert hangulatosnak találtam fedelét, és nem is kellett sokat nézelődnöm benne, mikor felfedeztem egy kedves gyerekkori emléket, ami könnyeket csalt a szemembe. A kalácsfonáskor készített galamb.

Az én drága nagyikám, sokszor készített nekünk ilyet kiskoromba. Amellett, hogy nagyon finom volt a frissen kisült tészta, még izgatottabban vártuk, hiszen már a készítésnél is fontos feladatokat kaptunk. Amikor mami elkészítette a galambok testét a tésztából, mi feldíszíthettük a kis madárkákat. A gondosan kikészített, borsokból szem lett, az előre kivágott répa cikk, csőrnek való volt. Mindent a helyükre igazítottuk, majd egy kés segítségével elkészültek a farktollak, és már csak várni kellett, hogy sült galamb a szánkba repüljön.
A szegény férjem meg kissé frászt kapott, amikor visszafordult és ott látott sírni a könyves pult előtt. Akkor elmeséltem neki, hogy mi is történt, de nem igazából tudta, hogy miről beszélek, mert neki nem volt galambja gyermekkorában. Így már akkor elhatároztam, hogy a legközelebbi kalácsfonáskor készítek neki egyet. Most ugyan csak kalácsszerű tészta volt, mert az eredeti terv szerint, töltött rózsákat sütöttem, de valahogyan nem jött ki a tészta és a szirmok aránya, így pont egy galambnyi tészta kimaradt. Szóval készültek marcipános aszalt szilvával töltött rózsák és egy galamb is. A galamb kellékeit megváltoztattam, mert éppen elhasználtam az összes répát, de emiatt nem veszített fényéből a kis jószág. A szemek szilva darabból, a csőr pedig mandulából készült.

Hozzávalók: 

500 g liszt (ebből, ha van 100 g kenyérliszt)
230ml tej
25 g élesztő
10 g só
100 g cukor
2 zacskó Bourbon vaníliacukor
80 g vaj
kevés rum
1 tojássárga+ 1 a kenéshez

Az élesztőt felfuttatjuk, majd a lisztel elkeverjük, hozzátesszük, a cukrot, sót, vaníliát, rumot, apránként a tejet a tojássárgát, majd kb. 20 percig dagasztjuk. Ha már majd nem kész vagyunk a dagasztással, akkor, hozzáadjuk az olvasztott vajat is. A tésztát kb. 1 órát állni hagyjuk, majd 3mm vastagra nyújtjuk. 12 nagyobb kört és 72 db kisebb kört szaggatunk ki. A nagyobb darab tésztába becsomagoljuk az előre elkészített aszalt szilvákat. (30 percig rumba áztatva a mag helyére pedig egy-egy kis falat marcipánt nyomkodtunk) A kisebb körökkel pedig körbevesszük a csinosra igazított kis csomagokat. A siker érdekében használjunk muffin sütőformát. A kis lyukakba állítsuk az elkészült rózsafejeket. Hagyjuk meleg helyen 30 percig kelni a tésztát, majd felvert tojássárgával gondosan kenegessük meg a virágokat. 170 fokra előmelegített sütőbe rakjuk, majd szép mosolygósra süssük ki a rózsáinkat.
A galambhoz sodorjunk egy vastagabb kígyót, majd kössünk rá egy egyszerű csomót. Az egyik végét formázzuk kerekre, ez lesz a feje. Ide helyezzük el a szemeket és csőrt. A másik végét kissé lapítsuk el majd 3-4 helyen vagdossuk be, így elkészül a farktollazat is.

Vizajárás

Ja ez nem valami új játék a visa kártyával rendelkezőknek, ha nem egy sajnos napjainkban, már nem létező természeti jelenség. De van egy halvány reménysugár arra, hogy unokáink esetleg már egy kaviár nagyhatalomként működő Magyarországon élhetnek majd. Hogy egy kicsit érthetőbb legyek: szeptember közepén a Duna több részén, köztük Budapesten a Viza utcánál, elengedtek 100 db 4 hónapos viza halacskát, akik arra hívatottak, hogy újra otthonra leljenek nálunk, sajnos ehhez még nagyon-nagyon sok évre és a természet kegyességére is szükség lenne. És nem utolsó sorban további telepítésekre, mert ez a 100 db kis hal igazán nem sok. Azért ennek is örüljünk és reménykedjünk, mert tényleg egy dicséretes, követnivaló példa, záródjon akármilyen eredménnyel is ezen kísérlet.

 

Kép a www.rtlklub.hu -ról

Ettől a haltól nyerik a világ legdrágább kaviárját, de nem csak ezért érdemes ráfigyelni, emellett egy köztünk élő igazi őslény, hiszen a dinókkal egy időre vezethetők vissza. Ha szerencséjük van akkor egy egész emberöltőt képesek élni, ilyenkor már hatalmas méretekkel büszkélkedhetnek. Hosszuk a leírások szerint akár 9 méter, súlyuk pedig több száz kiló is lehet.
Én a magam részéről kívánok nekik sok szerencsét a dunai élethez! Hajrá vizák!

 

      Kép:   http://bramsbu.blogspot.com/2009/10/kaviar.html

Csak semmi extra

Ilyen nap is kell mikor, semmi különleges nem készül a konyhában, és még is finom a vacsora.
Krumplifőzelék sült virslivel és még „csinálsz hozzá olyan piros zsírt amiben pirított hagyma van, mert az anyukám úgy szokta”
Nem is gondoltam, hogy ekkora örömet szerezhet egy kis krumplifőzelék, pedig igen. Nem számoltam hány tányérral fogyott fejenként, de annyi biztos, hogy nem maradt senki repeta nélkül.
A krumplifőzelékbe a végén szoktam keverni egy kevés tejfölt és a főzővízbe egy kis majoránnát teszek.
A virsli helyett, lehet más is feltét, ez attól függ mennyi időnk van, illetve, hogy az éhes család mennyi ideig bír várni a vacsorára.
Ne feledkezzetek, meg a jól, bevált hagyományos ételekről, nem kell mindig a sikkes újdonság.
A főzelék egyébként is hungarikum, szóval érték, még ha nem is mindig a legegészségesebb ételek.

Más. Olvastátok már a Kifőztük 8. számát!? Nekem tetszett, van benne egy-két követni való példa. És van olyan is ami egészen beindította a fantáziámat!