Kiskarácsony, meg a kalácsom

Életemben a kalács mizéria akkor csúcsosodott ki, amikor pár éve az esküvőnkön kalács szelettel és borral szerettük volna kínálni a vendégeinket. Fél Magyarországot körbe kérdeztem, de senki nem vállalta, hogy süt egy igazi házi foszlós kalácsot. Végül úgy döntöttem, ha senki, akkor majd én igen. (bár egy kicsit merész ötlet volt így utólag, mert egy menyasszonynak van enélkül is éppen elég dolga) El is rohantam kikérdezni a keresztapámat, hogy vajon merre lehet felírva a nagyi receptje.
Nagyot nevetett és közölte, hogy az bizony csak egy helyen volt meg, a mami fejében. Lebiggyedt szájjal gondoltam végig az előző pár évemet, és csak magamat hibáztathattam, hogy mindig más volt fontosabb és csak egyetlen alkalmat szenteltem, a kalács készítés megfigyelésére, és persze akkor sem jegyzeteltem.
Se recept, se nagyi…. Feladtam akkor a kalács készítést.  

De talán a mamikám figyelt és küldött egy új esélyt. Az idén év elején, karácsony után jött még egy kiskarácsony. Egy kedves barátnőnek köszönhetően, sikerült megtanulni a készítést és a hozzátartozó néhány trükköt. Igazság szerint, recept is volt, de azzal nem voltam elégedett, más volt az a gyerekkori emlék, amit ha lecsuktam a szemem, magam előtt láttam és néha bizony még az illatát és ízét is érezni véltem.
Az új tudással felvértezve, persze már nem állíthatott meg semmi, hogy addig tömjem az én drágámat kalács kísérletekkel, míg meg nem találom az igazit. (utólag is köszi a kitartásod és bocsi a néhány plusz dekáért:-D )
Szóval kb. két hét múlva meg lett a recept. Egy kicsit még nem olyan mint emlékeimben, de már a miénk, és szeretjük. Talán, ha igazából léteznének a szellemekkel suttogók, akkor megtudhatnám a hiányzó titkot, de addig is ez a majdnem tökéletes kalács.
Előtte néhány hónappal, láttam Jamie Oliver egyik sorozatában, hogy elszántan próbálta az embereket megtanítani főzni, és csak annyit kért, hogy a tudást adják tovább néhány barátjuknak, az elmélete szerint így rövid idő alatt, tömegek főzhetnek saját, finom és legfőképpen egészséges vacsorát.
Gondoltam, ha már ennyit kutattam ezt én is kipróbálom, így ha valaki érdeklődött nálam kalács ügyben akkor rábeszéltem, hogy csináljuk meg gyorsan együtt... (persze nem mertem elmondani, hogy több órán át készül...)
Tovább adtam pár embernek a lehetőséget, remélem ők is megosztják, majd egy szép napon valakivel és akkor az unokáink, nem lesznek bajban, ha éppen a lagzijukba kell majd sütni egy kalácsot.

Hozzávalók:

500 g liszt  (ebből, ha van 100 g rétes liszt)

250ml tej

25 g élesztő

10 g só

60-80 g cukor ( ha édességnek szánjuk, akkor lehet bele vaníliacukor is)

70 g vaj

1 tojássárga+ 1 a kenéshez

Az élesztőt futtassuk fel kevés cukros tejben majd keverjük hozzá a liszthez, majd a többi hozzávalót is adjuk a tésztához. Kezdjük el nagyon lelkiismeretesen dagasztani, a szerencsésebbek csinálhatják géppel.

Majd egy órát hagyjuk kelni a tésztát,ha már duplájára nőtt, akkor  tegyük a nyújtólapra, majd osszuk el 2-3-4-6 esetleg 8 felé. a tészta darabokból a levegőben óvatosan húzzunk szálakat, közben sodorjuk is meg őket. A megfelelő hosszúra nyújtott szálakat végeit tegyük egymásra majd kezdjük el a fonást. A fonás során még tovább forgathatjuk a szálakat, ugyanis ettől is függ mennyire lesz foszlós a kalácsunk.

Ha kész akkor helyezzük egy sütőlapra, vagy tepsibe és tegyük meleg helyre egy másodszori keléshez. Ha már szép nagy a kalácsunk akkor kenjük meg felvert tojás sárgával és tegyük az előmelegített sütőbe, kb. 175°-on 25 percig süssük. Ha kisült akkor várjunk még a szeleteléssel, mert forrón nem lehet.

További trükkök:

• használjunk nagyon jó minőségű lisztet
• az alapanyagok legyenek szobahőmérsékletűek
• a kelesztés során kerüljük a huzatot
• az egyenletes hőmérsékletet könnyen elérhetjük, ha a sütőt használjuk kelesztésre (kb.40°)
• a fonat készítésekor vigyázzunk a tésztában lévő hólyagokat ne sértsük meg
• ha kisült, akkor tegyük át egy rácsra
• kenéshez használt tojássárgához keverjünk 1 ek. tejet vagy tejszínt